Die Permanenz der menschlichen Figur im Werk eines zeitgenössischen Künstlers der noch darüber hinaus wie Boldi mit den Mitteln der klassischen Traditionen des Bildhauertums arbeitet, ist heute selten anzutreffen. In großer Sicherheit und Stille, in klassischen Materialien wie Marmor, Bronze und Ton geformt, mit den klassischen Themen der Kunst befasst, stehen die Statuen und Skulpturen in reiner Form vor uns.
Nicht nur alleine durch die verwendeten Urmaterialien künstlerischen Ausdrucks und die Motive stehen die Werke für eine Unzeitlichkeit und Unendlichkeit künstlerischen Schaffens und Ausdrucks. Im besonderen sticht der Ansatz seiner Kunst aus der Zeit der klassischen Moderne hervor als Aristide Maillon und Pablo Picasso Volumen und Fläche in ihrem Werk definierten. Seine frühen Studien an den Akademien in Pécs (Fünfkirchen), Budapest und Wien führten ihn weiter mit seinen ihm nahe stehenden Interessen an Bildhauer, die aus dem klassischen Formenkanon schöpften. In Österreich waren dies über seine Lehrer an der Akademie der bildenden Künste, Joannis Avramidis, sowie dessen Lehrer Wotruba und seine großen Schüler wie etwa Josef Pillhofer. Ebenso finden sich archaische Ansätze aus etwa südamerikanischen Kulturen die als weiterentwickelte Inspirationen für Boldi und seine Suche nach einer Reduktion und Konzentration auf das Wesentliche des Ausdrucks gelten können.
Ein Chararkteristikum in der Suche des Bildhauers Boldi nach der idealen Form und Figur ist die Tendenz , den Körper, seine Umrisse und Konturen in EINE Grundform zu bringen. Oft in seinen Skulpturen findet sich das Verschmelzen einerseits von Partien des Körpers, von Mann und Frau, andererseits von Figur und Objekt, die wie in der Serie "Genese" zu einer vollkommenen Verschmelzung des ursprünglichen ausgehenden Motivs führen und zu einem großem Schaureiz für den Betrachter verleiten.
Erstmals wird in Österreich im Wiener Künstlerhaus eine große Personale des ungarischen Künstlers mit über 40 Skulpturen aus Marmor, Bronze und Stein präsentiert, die Einblick gibt in die Faszination der "Urmaterien" und Motive der bildnerischen Kunst.
Boldi steht mit seinem Werk, mit seinen Skulpturen des Lichts und des Lebens in einer klassischen persistenten Linie der Kunst, die sich, abseits ephemerer neuer medialer Ausdrucksmöglichkeiten, auf Dauer weiterbewegen und wirken wird.
Peter Bogner, Kurator
Boldi
Collegium Hungaricum Wien
Ungarische Botschaft Wien
A magyar nyelvű szöveg
Az emberi figura állandóságával egy olyan kortárs művész munkásságában, aki, mint Boldi a szobrászat klasszikus tradícióival dolgozik, ma már nehezen találkozunk.
A szobrok nagy bizonyosságban és mozdulatlanságban, klasszikus anyagokból, márványból, bronzból és agyagból formálva, a művészet klasszikus témáival foglalkozva tiszta formában állnak előttünk. Nem csak az ősanyagok művészi használatán és a motívumokon keresztül állnak a művek egy időtlen és végtelen művészi munkásságban és kifejezésben. Különösen a művészetének a kezdetén, a klasszikus modern művészet idejéből olyan elődök közül, mint Aristide Maillol és Pablo Picasso munkájában meghatározott térfogat és felszín hatott rá. Korábbi akadémiai tanulmányai során Pécsen, Budapesten és Bécsben vitte tovább azt a hozzá közel álló szobrászati érdeklődést, amely a klasszikus formakánonból merít. Ausztriában a Képzőművészeti Egyetem alatt mestere, Joannis Avramidis, csak úgy mint az ő tanára Fritz Wotruba és annak legnagyobb tanítványa Josef Pillhofer hatott rá hasonlóan. Inspirációként épp így megtalálhatóak archaikus kezdetek a dél-amerikai kultúrából amelyek Boldi továbbfejlesztésével a kifejezés lényegének redukálását és koncentrációját képesek elérni.
Ő maga művészettel foglalkozó családból származik – az ükapja a szecesszió egyik híres építésze Lechner Ödön volt illetve szintén rokonságban áll a 19. századi festészet fény és szín mesterével Szinyei Merse Pállal – munkásságában Boldie arányaiban a harmóniára való törekvésből keletkező emberi test ábrázolásának művészetét fejlesztette ki. Ha az ember Lechner építészeti munkásságával veti össze, látszik az értelemadásra való törekvés, a közvetlen kifejezés és hatás a munkák formájának az előtérbe helyezésével. Éppígy meghatározó az anyag esztétikai hatása, a szobor lényegi középpontja, amely a felületkezelés nagyfokú érzékenységében fedezhető fel. A fény a márványkő réteget tejszerű, bársonyos fényben hagyja ragyogni, elevenséget és közelséget kölcsönözve a figuráknak. Különösen azok a művek ragyognak, amelyek Michelangelo kőfejtőjéből, carrarai márványból lettek kitörve és megdolgozva, a maguk tiszta világos struktúrájában és nemes kifejezési módjukban. Bronz – Maillol módszere szerint patinázva – olyan témák örökérvényűségét hangsúlyozza, mint a szerelem, partnerkapcsolat és harmónia.
A szobrász Boldie tendenciáiban az ideális forma és figura után kutat, a testet annak saját körvonalaival és kontúrjaival az alapformájába öntve. A munkáiban gyakran találhatóak összeolvadások, egyrészről a test részletei, férfiből és nőből, másrészről figura és tárgy, amelyek mint az ősi motívumok a „Genezis“ sorozatában egy teljes egyesülésben végződő nagyobb látványélményhez juttatják a szemlélőt.
Ausztriában, a Künstlerhaus Wien-ben első alkalommal lesz a magyar művészek egy nagy személyiségének több mint negyven márvány, bronz és kőszobra bemutatva, amely betekintést ad az „ősanyagok“ és a szobrászat motívumainak a bűvöletébe.
Boldie a munkáival, a fény és az élet szobraival a művészet egy klasszikus, állhatatos vonalához kapcsolódik, amely távol a múlékony, új mediális kifejezési formáktól még sokáig fejlődni és hatni fog.
Peter Bogner, kurátor